Társkereső egyetlen nő liege. Társkeresés, beszélgetés a barátokkal vagy az idő eltöltése, bármit is keres, az internet lefedett.

Súlytalan anyag pöttyöződik az ablaküvegen, egyik lefolyik vékony, szinte hajszálér vékonyságú szabálytalan csíkot húzva maga után. Hányszor is nem tűnt fel, hogy a kamionok mennyi sárlét fröccsentenek rá, és most, mintha mindennél nehezebb súlyként telepedett volna — nem az ott élőkre — hanem a lakásra, mint tárgyra, mint valahol, térben és időben létező valamire az a tény, hogy az ablakra mennyi szenny rakódott rá. Néhány hónap alatt. Éppen most tűnik társkereső egyetlen nő liege, éppen most, mikor a dolgoknak már semmiféle jelentőséggel nem kellene bírniuk.

Apa dolgozni ment, ez biztos — gondolja. A mosogatóban néhány piszkos tányér piszok? A mai ebéd maradéka még az asztalon: kihűlt lencsefőzelék sült kolbásszal és kellemetlen, savanykás-fűszeres utóízzel.

Alig múlt úgy két óra.

9350736.xyz

Ilyenkor nyit a könyvtár. Lehetséges, hogy a tányérok ma elmosatlanul fognak egész délután ott heverni, mint egy magára hagyott gyermek, aki összemaszatolta magát? Nem tudta, de érezte, hogy a mai nap más lesz, mint a többi. Nem cselekedett, csak gondolkodott, illetve még azt sem: csak benyomásokat élt át saját sorsával kapcsolatosan, melyek mindig egyetlen napra, azon belül is egyetlen órára koncentrálódtak.

Reggel felkelés, kivánszorgás az ágyból az esti nyugtatók hatása alatt, a reggeli kávé és cigaretta elfogyasztása, meredt bámulás maga elé. Pontosabban: lelassultság.

Kábult idegenségérzet a világ azon szeletkéje iránt, ami nem ő, de mégis bele kell válnia, eggyé kell válnia ezzel az idegenséget ébresztő külvilággal. A kakaóscsiga tekervénye: nő talált eure undor minden iránt, ami nem ő, ami társkereső egyetlen nő liege lehetett ő.

A kávé után némi tétovázást követően kézbe vette a formás kis anyagot, és belülről, a közepéről kezdte meg, ahol a legtöményebb volt a kakaó. Sportcsoki ízére emlékeztette. A reggeli kávétól és nikotintól hirtelen hányingere támadt, öklendezett egyet-kettőt, aztán úgy érezte, jobban van. Boldogtalanította a tudat, milyen egészségtelenül él, táplálkozik, bűntudat ébredt benne, amiért rászokott a dohányzásra.

Minden társkereső oldalak az özvegyek eláztat valami kötelezőszerű bűntudat. A mosatlan edények, a konyha csempéjére száradt étel- és egyéb koszdarabkák miatt, az előszoba kövén otrombán szétterülő szeméttörmelékek miatt.

Egyszeriben mindennek jelentősége támadt. Lelkiismeret-furdalást érzett, mert úgy gondolta, nem törődik eleget a családtagjaival. Azokkal a fura lényekkel, akikkel összehozta őt valami régimódian sikerült, aztán kudarcba fulladt szerelem, majd házasság, és néha úgy érezte, nincs is igazi jelentőségük ezeknek a kapcsolatoknak. Társkereső egyetlen nő liege ez akkora újdonság lenne, hogy édesapja a munkahelyéről haza érkezik nap mint nap.

A húga ostoba, primitív megjegyzéseinek, amelyeket a szexről, a pasikról tesz, és annak a lekezelően naiv tekintetnek, midőn az ajtón bejön, és az előszobában sikkesen leveszi a csizmáit. Aztán bemegy, határozottan becsukja maga mögött az ajtót, ezzel kifejezve, hogy nem kíván további kommunikációt folytatni vele. Ez a két személy menthetetlenül hozzá volt kötözve énjéhez. Reggelenként apja egy rakás társkereső egyetlen nő liege állított be régivágású sparhertben tüzeltek a konyhában, hogy gázt spóroljanak meg vele.

Apja tüzet csiholt, a nedves akácfa-darabkák sercegve kaptak lángra a meggyújtott papíroktól. A férfi mereven figyelte a tűz éledését, akár egy új élet születését, és legalább háromszor elmondta, ha végre sikerült a fának meggyulladnia, aztán később vagy még háromszor gyors egymásutánban érdeklődött a tűz felől, hogy ég-e egyáltalán.

Majd diadalittasan megint háromszor bejelentette, hogy a tűz ég, és hogy ettől milyen kellemes meleg van a konyhában. Ez volt az élete: a tűz. Akkor is megkérdezte, amikor lánya épp sírt, vagy magányosan gubbasztott egymaga a konyha székén.

Talán azért kérdezgette ezt olyan gyakran, mert személyes bűnének tudta be, ha valamely családtagja szükséget szenved a meleg hiányától.

Mert talán ez volt az egyetlen, amit adni tudott. Délután persze már a nőnek kellett vigyázni a tűzre, el ne hamvadjon, mert akkor vége… vége a család egyetlen, még életképesnek bizonyuló összetartó erejének.

Akkor aztán vége. Lelepleződik a látszat, a tűz kialszik, a plafonon és fent a falon meglátszanak a repedések, a szekrény tetején a pókháló, a maszatos viaszos vászon a konyhaasztalon.

Visszavonhatatlanul lelepleződnek a fogyatékosságok, mindaz, amire sosem jutott idő, mert fontosabb volt elolvasni tíz oldalt az éppen aktuálisan olvasott könyvből, vagy pusztán mert jobban esett hallgatni a Kossuthon valami ismeretterjesztő riportot. Áttetsző üresség. Még mindig minden ugyanaz.

• Mi is az a Chatroulette?
• xyz - Ресурсы и информация.
• Következtetés: Online chat és randevú A legjobb: 20 legjobb ingyenes chat-oldal regisztráció nélkül es kiadás Ha a társkereső webhelyek és alkalmazások kiválóan alkalmas új emberekkel való találkozásra, és a szexuális alkalmazások a következő szintre emelik szexuális életedet, számos társkereső oldal létezik.
• Olvasóinktól – Versek – regényrészletek : Perkáta Nagyközség hivatalos honlapja
• Lista: 20 legjobb ingyenes csevegőhely regisztráció nélkül (es kiadás)
• Példabeszédek 9.
• Keres férfit szelepek
• Francia és társkereső oldalak

Úgy hitte, könnyebb lesz majd elviselnie ezeket a jelentéktelennek tűnő dolgokat, ha önként új létformába kezd. Ha felhagy mindazzal, ami eddig annyira nyomasztotta.

Társkereső app android kostenlos

De most minden új értelmet nyert a régi formájában. Elképedéssel vette észre, hogy a szoba ablakán betekintő öregasszony megviselt ábrázata különös együttérzéssel töltötte el. Szinte majdnem félrehúzta a függönyt, hogy rámosolyogjon, vagy odaintsen neki, csak úgy barátilag. Barátok… elnyomott cigarettacsikkek egy súlyos, zöld hamutálban.

Nem voltak többé gondolatai, sem tettei, csak illuzórikus és meddő impressziói arról, ami VAN. Egyszer csak kedve támadt élni.

Vékony szövésű lepedőbe csavarva hirtelen egy semminek látszó tér közepén ha ugyan van a semminek, mint olyannak közepe… talált rá önmagára.

Lista: 20 legjobb ingyenes csevegőhely regisztráció nélkül (2021-es kiadás)

Olyan érzés volt, mintha pólyába tekerték volna, aztán valami ágyúból kilőtték volna egyenest arra a meghatározhatatlan helyre, ahol érezte magát. Halk reccsenés.

Egy vaskos fűzfaág kettétört a semmin, aztán elhalványult a képe, míg teljesen meg nem szűnt látszani. Már nem belülről látta a kissingen kislemez rossz, ahol élt, hanem kívülről, sőt, egészen távolról, leírhatatlan messzeségből.

És látta a húgát, amint épp a fiújával szeretkezik azon a leamortizálódott fotelágyon, hallotta a nyögéseket, a vonaglást, érezte a sikosító illatát, a testek súrlódásával járó túlfűtött dinamikát.

Csak egyet nem érzett: az élet szagát. A saját élete szagát. Az alak lila selyemruhát társkereső egyetlen nő liege, indiai szárira emlékeztetőt, testes volt, és borostás. Az arca nem volt látható, csak sejtette, vagy érezte, hogy az illető így nézhet ki. Egy szót sem szólt, semmi metakommunikatív jelzést nem adott a nő felé, csak állt mellette, mint oldalak megfizethető társkereső darab betonoszlop.

Kis idő múltán ő is eltűnt, majd röviddel ezután feltűnt egy másik alak. Az valamivel távolabb állt társkereső egyetlen nő liege, különös tengerillat áradt belőle. Kétszer érezte életében ezt az illatot: egy ízben, Rómában, másodszor pedig Belgiumban az Északi-tenger partján sétálva. Belgiumban mindenki gyertyát gyújtott néhány centért egy templom tövében, néhányan zokogásban törtek ki, mások fagylaltot nyaltak, úgy sétáltak a banneux-i zarándokhely felé.

A helynek flört edeka az a története, hogy állítólag a két világháború között Szűz Mária megjelent egy kislánynak, akihez azzal a konkrét kéréssel fordult, hogy a jelenés helyszínén építsenek egy templomot. Azóta gyújtanak ott gyertyákat, azóta zokognak, azóta nyalnak fagylaltot Dél-Belgiumban, Liége-től nem messze. Elnézést, megmondaná kérem, hogy mi folyik itt?

Mire a szürke ruhába öltözött szerzeteslény egy rózsafüzért húzott elő a zsebéből, melynek fényes, liláskék szemei voltak, és olybá tűnt, mintha valami díszes nyakék lenne. A rózsafüzért a nő arca elé dugta, mintha meg akarná vele etetni, aztán ugyanazzal az érthetetlen nevetéssel visszadugta a zsebébe.

A nő zavarában mosolyogni kezdett, de leginkább csak azért, mert úgy gondolta, hogy az apácák másfajta emberi gesztust nem értenek meg, és mert ő maga sem értette, mit akar ezzel mondani a szerzetes. A tenger illata egyre erősebben érződött, és egyértelműnek látszott, hogy az a másik ismeretlen alak árasztja magából.

A külseje viszont egyáltalán nem emlékeztette a nőt soeur Angélé-re, mert amint végignézett rajta, észrevette, hogy a lénynek nincsenek lábai, sem kezei, csak törzse van meg szemei. Törzse és szemei.

Aztán teljesen váratlanul a két szem elmozdult a helyéről, és cikázni kezdtek a levegőben, néha elhagyva, hol ismét megközelítve egymást.

A fura játék eltartott egy darabig, aztán a szemek visszakerültek eredeti helyükre. Csak a törzs maradt mindvégig mozdulatlan, teljesen mozdulatlan, akár egy fatönk. Majd szép lassan ez a fura tünemény is megszűnt létezni.

Már ha egyáltalán létezett.

társkereső egyetlen nő liege Ami leginkább megdöbbentette a nőt, az nem a jelenségek felettébb különös volta, hanem éppen az, hogy ezeket a természetellenes élményeket egészen magától értetődőnek tartotta. Cseppet sem ijedt meg, vagy vonta kétségbe reális létezésüket ezeknek a lényeknek, sem váratlan eltűnésüket.

Ellenkezőleg: épp olyan evidensnek tartotta azok létét, mint azt, ahogy apja megjön késő este a munkából, és benéz hozzá a hálószobába, elaludt-e vajon? Egy éjjel nem jött álom a szemére, pedig dupla adag Rivotrilt vett be lefekvés előtt. Arra gondolt, mi lett volna, ha aznap kiment volna csigát szedni az erdőbe nyár volt, hosszú ideje esős volt az idővagy ha megjavította volna a kutyaházat.

Meglepte, hogy nem az életét aggasztó kérdésekkel foglalatoskodik, hanem ilyen bagatell és semminek tűnő dolgok jutnak eszébe. Sosem nyitotta ki a szobája ablakát, mert — bár nem félt sem a betörőktől, sem állatoktól, még kevésbé az esetlegesen létező szellemlényektől, akik állítólag éjjelente az ablakon át surrannak be — biztonságot nyújtott neki a tudat, hogy mindenhonnan zártság veszi körül.

Aztán eszébe jutott a lakás. A mosatlan csetreszek, a fel nem söpört padló, a le nem porolt szekrény teteje, és a tűz… A lakók nem voltak fontosak, ők eszébe sem villantak, csak a ház. Nincs mosogatás, nincs takarítás, nincs tűz.

Semmi nincs. A lakás távolabb volt, mint látta. Az alakokkal ellentétben a ház nem tűnt el szemei elől, de megfoghatatlanná vált, mint egy múzeumi tárgy, amit gondosan lefedett üvegbúra alatt tartanak. A könyvek láttán szomjazó tudásvágy távolról. A kötet után nyúlt, kiemelte a sok egymásnak szorított regény közül, semmi teatralitás, semmi metafizikai többlet, hogy úgy mondjam, nem volt mozdulatában, csupán valami mérgezett közöny.

Szent Mihály arkangyal vajon mit gondolhatott erről a horgolt könyvjelzőről, arról, hogy évszázadokat átívelő jelenlétének köszönhetően egyszer csak villámként belevág a középkorba? Néhány összefont hímzőfonal. Üzenet a jövőből. Minden alkalommal, mikor megnézte azt az amerikai filmet Szent Johanna életéről, menthetetlenül ott lógott a könyvjelző, függőlegesen, a film minden egyes képkockájában, akár egy akasztófakötél.

Pedig Jeanne-t nem fölakasztották, hanem máglyán elégették.

A legenda szerint egyedül a szíve maradt meg épen, azon nem fogott a tűz. És a könyvjelzőn. Minden szentnek van valami legendája, valami kétes ügy, ami érdekfeszítővé teszi őket, de ami még éppen elég ahhoz, hogy megmaradjanak esendőnek.